CSILLAGOK KÉPE AZ ÉGBOLTON - CSILLAGKÖDÖK

 

 

 

 

    Dal a csillagról

     

Szomorú tűz vagy szememben
Fájdalmas emlék szívemben
Nem ragyogtál mikor kellett
Eltakart egy sötét felleg.

Megszokta szemem az ősi rendet
Azért sírom tele a csendet
A sötétben vakság fenyeget
Ég tüntesd el a felleget.

Virágözönben volt a hajnal
Vigasztalódtam a Nap-pal
Hangzott sok vidám dal
Csillagról is szólt a dal

Ha új éjszaka jön Csillag nélkül
Nem ég a Csillag-tűz fényül
Keserűen sírok az éjben!
Vagy dalolni kéne a sötétben?

A Nap újra megvigasztal
Majd jön az Éj sok Csillaggal
Szememből a szomorú tűz elhal
Van már Csillagomról új dal.

 

      1976. október 15.

      Kántorné Szegedy Gizella Irma verse

       

       

       

       


       

 


 


 


 


 

 


 



 

 


 


 

 


 


 

 


 

 


 


 

 


 

 


 

 


 


 

 


 

 


 

 


 


 

 


 

 


 

 


 

 


 

 


 

 


 

 



 

 

 


 

 


 

 


 


 

 


 

 


 

 


 

 


 

 


 

 


 

 


 

 


 

 


 
 
 
Omoljatok ti gyöngyök,
bús csillagok a habba már.
Úgy lángol a vörös köd,
úgy tündököl a láthatár:
szikrázik a rózsás Kelet,
kacagnak a betyár szelek,
a hullámon tűzszikra jár.
Omoljatok ti gyöngyök,
bús csillagok a habba már.
 
Zuhanjatok csak szerte
a titkos óceánba ti.
Nap tűz le a hegyekre,
lángolnak izzó ormai.
Sikoly, kacaj, dal kél ezer,
a harmatos fa szíve ver,
a légbe zúgást hallani.
Zuhanjatok csak szerte
a titkos óceánba ti.
 
Repüljetek suhanva
ó messze földek, édenünk!
A hajnal érces ajka
nevet s kigyújtja a szemünk.
Testén ragyog a lángruha,
a vér smaragd, a víz puha,
s arany tüzet mutat nekünk.
Repüljetek suhanva
ó messze földek, édenünk!
 
Siessetek Nyugatra,
a néma éjbe, csillagok!
A sűrű, zöld utakra,
hol a nap tűzszeme ragyog:
a tavakon a szarvas, őz
vizet zavar, vígan időz,
s a lárma már megint nagyobb.
Siessetek Nyugatra,
a néma éjbe, csillagok!
 
Ki hullik, az mind boldog,
feledtető sok lámpaláng!
Ki mint ti, bús koboldok,
forog kihűlt csillag gyanánt.
Oly édesjó a béke lenn,
aludni csöndbe, nesztelen,
hol nem les orvul senki ránk.
Ó adj örök békét nekem
feledtető sok lámpaláng!
 
/Ford.: Kosztolányi Dezső/ 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

vissza a címoldalra





Név:
E-mail:
 
 
 
E-mail:
Jelszó:
 Regisztráció
Elfelejtett jelszó
 
 


images.qwqw.hu címoldaláraLap tetejéreOldaltérképHirdess oldalainkon!
ingyen honlap
Powered by qwqw.hu - Legyen neked is egy ilyen oldalad ingyen!